Milford Sound újra

Ma reggel búcsút vettünk Queenstown-tól, és tovább utaztunk dél felé, majd Te Anau-ból újra fel északra egy egésznapos Milford Sound nézésre. Sőt, igazából nem is csak a Milford Sound, hanem a Te Anau-tól odáig vezető út, főleg annak a Fiordland-et érintő szakaszának nézésére, mert az erősen hozzátartozik a programhoz.

Úgy fél évvel ezelőtt már megemlékeztem a tavaly látottakról, így most inkább az újabb tapasztalatokra, vagy épp a kiegészítésekre koncentráltam.

Odafele a busz jobb oldala ad szebb képet, innen ugyanis közvetlen rálátás nyílik a Hollyford völgy "esőerdő ameddig csak a szem ellát" műsorára, majd hósipkás eszetlenül magas hegycsúcsokra, amit a hegymászótanoncok is nagyon kedvelnek, valamint gyorsfolyású, tisztavizű patakokra, végül a Homer alagút előtti parkolóban időző kea madarakra. Az alagút túlfelén szerpentin ereszkedik lefele, így innen mindkét oldal egyenlő esélyekkel indul a csodálatos, köröskörül gránitsziklás kilátásra.



De ne siessünk előre, még az alagút előtt töltsük fel kulacsunkat a Monkey's creek 99.8%-ig tiszta vizével, ami közvetlen fogyasztásra alkalmas, és nagyon fincsi. Persze a sofőr hozzátette, hogy a maradék 0.2%-ot valószínűleg a ronda ausztrál oposszumok piszkították tele, csak hogy ne legyen teljes az élvezet.

Habár az idelátogató turisták szinte mind kék égre és napsütésre vágynak, szerintem - és tapasztalatból - esős időben sokkal többet ad a környék. Most, hogy láttam napos időben is (jó az ég nem volt kék, inkább fátyolos), már látom az égbekiáltó különbséget: eső nélkül nem csillognak az irdatlan magas gránit hegyoldalak, nem szabdalja fel őket lépten nyomon sok kis ezüstérnek ható vízesés. A fák is valahogy kevésbé tűnnek zöldnek, a mohaszakállú esőerdő sem lüktet olyan hevesen a lételeme hiányában.

A fjord (amit tévedésből sound-nak neveztek el) vizének persze mindegy, hogy mennyi csapadék éri, az 1700 méter magas, impresszív Mitre peak ellenben sokkal jobban látszik, ha nem takarja felhő. A fókák tojnak a turistákra, csak kényelmesen lustálkodnak a sziklákon, ha esik, ha fúj. Az állítólag fiatalító vizű Sterling vízesés pedig eső nélkül is eláztat bárkit, aki a hajó orrába merészkedik, miközben az a vízfüggönyhöz közeledik. Egyszóval eső ide vagy oda, a Milford Sound egy gyönyörű hely.



Persze a legtöbb idelátogató úgysem tudja megválasztani milyen időt kap, de mégis, az eső miatt kár bánkódni, sőt, egyenesen örülni kell neki, mert tényleg az teszi teljessé a képet. A tökéletes fotókhoz szükséges felhőtlen kék ég, páramentes levegő és teljes szélcsend kombó pedig annyira ritka errefelé, hogy arra meg kár ráizgulni előre.

Így hát, kedves Milford Sound-ot látogatók, esőre fel!